Lépésről lépésre

Az előző oldalakon bemutattam a cumis időszakot, most igyekszem elmesélni a fejlődési szakaszainkat:
Két hónapos korától emelgette a fejét amennyire tőle telt, látni akarta ami körülötte történik. Ilyenkor igyekeztem felvenni és megmutattam neki, éppen amire kíváncsi volt. Féltem nehogy megerőltesse magát.
Ahogy múltak a hónapok kiharcolta, ha más nem párnák között de ülhessen.
Hat hónaposan már ült magától.
Őszintén szólva mindig rettegtem, hogy leesik vagy lefordul az ágyról.
Nem történt meg soha, elmondhatom, hogy az én babám azon kevés gyermekek közé tartózik, akit nem ejtettek le és nem esett le sehonnan.



Az első fogacskák kb. nyolc hónapos korában jöttek Csillának. Én jobban vártam mint ő, azt hittem már ki se akarnak bújni.
Vettem gélt amivel kentem neki, hogy csillapítsa a fájást.
Elég könnyen vettük az akadályokat.


10 hónaposan felállt.
Persze ezt megelőzően mászott, de nagyon. Emlékszem az első mászó kísérletére: a szomszédom akit már többször emlegettem az Irénke, az ő anyukája ott volt vendégségbe, amikor Csilla, szó szerint elkezdett hátrafelé csúszni mászni, majd meg szakadtunk a nevetéstől, az én kicsikém nem előre ment hanem hátra, nagyon vicces volt.
Persze utána ment előre is, ügye minden kezdet nehéz.
Később
Vettem neki úgynevezett baby comp-ot.
Azzal száguldozott a lakásban. Imádta.
Itt jön azaz időszak, amikor mindent feljebb kell tenni, hogy ő ne érje el, ne húzza magára.
Szoba átalakítás.

14 hónapos korában elindult. Végre járunk!
Boldogság és újabb fogyókúra. Szaladtam szinte egész nap utána, nincs megállás.
Ügye ez tök jó buli elérek mindenhová és anya mindig jön utánam.

Amíg el nem kezdet járni a babám jó husis combjai voltak, de hamar eltűntek. :(
A km -ek levitték a párnácskákat. :(

Innen folytatom............

Képek Csilla és a cumi

A cumi a szülő és a gyerek életében

Mondtam, hogy majd visszatérek erre a fejezetre.
1 hónapos korában kezdtük a cumizást, a mai napig tart.
Éjjel azért is kellet felkelnem, mert kiesett a cumi a szájából és ügye ő nem tudta visszatenni.
Ha elmentünk bárhová legyen az egy rövid séta, vagy hosszabb utazás a legfontosabb mindig a cumi volt, ne hogy otthon maradjon.
Főleg ha éjszakára máshol aludtunk, kész pokol lett volna cumi nélkül.

Nap közben otthon ha én mondjuk 2 percre nem figyeltem oda úgy elrakta a kicsikém a cumit, hogy órákon keresztül kerestem az egész lakást felforgattam a cumiért még a mosógépe is belenéztem.
Komolyan rém álom a cumi keresés.
Arról ne is beszéljünk, hogy havonta vettünk 2-öt egy mindig tartalék volt.
Amikor már voltak fogai rendszeresen összerágta, jöhetett a következő.
Próbáltuk rá csíptetni a ruhájára, levette a nyakába akasztani kivette.
Sokkal érdekesebb volt keresni.
Már jött a bölcs-is időszak, nagy segítségemre volt, hogy a gondozó nők is azon voltak, hogy lassan leszoktatni.
Így már lassan leszokóban voltunk legalábbis én akkor azt hittem.
Reggel indulásnál és délután mikor mentünk haza felé mindig cumi vizitet kellet tartani.
Viszont már csak alváshoz használtuk.
Pár hónap és Csilla már nem kérte a cumit.
Boldog voltam madarat lehetett velem fogatni.
Mondhatni eltelt fél év cumi nélkül.

Csak hogy jött a fordulat.
A bölcsis időszaknak vége lett elbúcsúztunk.
Szinte egy időben elköltöztünk egy másik lakásba.
Jött az óvoda új környezet, új emberek.
Sok volt ez egyszerre a kislányomnak és tudjátok mit kért?! na mit CUMIT
Igen megint kérte és láttam rajta, hogy megnyugszik tőle.
Elővettem a maradék szétrágott kedvenc cumikat.
Miért nem vettem újat? sose lenne vége még hat éves korába is cumizna.
Az oviba  csak alváshoz napközbe nem.
Ha hazaértünk az első mozdulat az volt a szájába vegye a cumit.
Hagytam 2 hónapot türelmi időt megnyugodjon beilleszkedjen.
Úgy láttam lassan kialakul a biztonságérzet.
Üzletet kötöttünk csak az esti alváshoz veheti elő, mert ha nem "elviszi a pók néni a kisbabájának és nem hozza vissza többé."

Így ma már ott tartunk, hogy éjszakára használjuk csak.
Íme illusztrálom, amit leírtam a következő blog erről fog szólni.

Eltelt 1 hónap

Édes kicsi Csilla nő.
Én pedig fogyok, de ami a legfontosabb a fájdalmaim mára már enyhültek, szinte elmarasztalhatóak.
Egy 10-est biztos lement rólam.

Az állandó éjszakázás, nem evés ez viszi ám le a kilókat.
Megint elkövettem egy hibát a sok közül.
Kb ebbe az időszakba beadtam kislányom szájába a cumit.
CUMI A MAI NAPIG MEGKESERÍTI AZ ÉLETEM. erre mindig visszafogok térni.
Szóval azt hittem milyen jó fej vagyok és cumizunk.
Éjszakánként ha nem volt éhes vagy pisis, akkor éppen a cumi esett ki a szájából  és nekem fel kellet kelni és vissza adni a szájába.
Jó mulatság!
Hiába volt a kiságy az én ágyam mellet, attól még felébredtem újra és újra.
Volt olyan éjszaka, hogy 6-8 x is.
Komolyan ha nem muszáj ne adjatok a gyereknek cumit.

A másik komoly hiba amit elkövettem legalább is a "nagyok" szerint én nem hagytam sírni, ha felkelt mint a katonaságnál honvéd vigyázz és én ugrottam és vittem a hamit vagy éppen mire volt szükség.
Erről megoszlanak a vélemények van aki szerint hagyni kell sírni és idővel abba marad a sírás én nem voltam rá képes, ez két év nem alvásomba került,(később visszatérek rá).
Ebbe nem tudok jó tanácsot adni. Tény.

Telnek a napok

Telnek a napok Csilla napról napra fejlődik.
Túl vagyunk az orvosi vizsgálaton a körzetes orvos kijött ellenőrizte, mindent rendben talált.
Jött a drága védőnő is Emmi kedves volt segítőkész, mindent megmutatott és megnyugtatott jól csinálom, így tovább.
Csak hogy a fájdalmaim azok napról napra fokozódtak nem enyhültek erősebbek lettek: fájt a vágás a hasamon
          fájt a derekam ahol az injekciót kaptam
          fájt a cicim ahogy szopizott a kislányom
és fájt görcsölt a méhem ahogy húzódott össze a szopás következménye képen.
Azt hittem üvölteni tudnék a fájdalomtól.
Csilla pedig sírt és sírt állandóan éhes volt, de annyira, hogy alig bírtam a szájába adni a bimbómat.
Vergődött húzta a fejét jobbra balra kész kínlódás volt.
A férjem azt mondta találjunk ki valami megoldást nem bírja elnézni a szenvedésem a fájdalmam.
Szó sem lehet róla muszáj.
Ez a muszáj tartott két hétig, addig bírtam a fájdalmakat.
Beszereztem egy mellszívó gépet és szívtam a mellem éjjel és nappal.
Ezentúl Csilla cumisüvegből evett.
Óriási hiba volt a részemről: nem voltam elég kitartó sose bocsátom meg magamnak. Miért? Kb 2-3 hét elteltével elapadt a tejem.
Emmi a védőnő mondta, de én nem vettem figyelembe és pedig így lett.
A fájdalom nagyobb volt nálam legyőzött.
A mell leszívástól nem fájt a cicim és nem görcsölt a méhem, de elment a tejem.
Késő, visszacsinálni nem tudom.
Próbáltam, mert néha sikerül, rá kell tenni a babát a cicire és vissza jön a tej.
Csakhogy Csilla nem vette be a cicit.

Hetente 2x jártam anyatejért és mellé kapta a tápszert.

Hozzá szólok az eddigiekhez

Szóval ha még nem vagytok túl a szülésen és aggódtok féltek, megértem de minden agyban dől el. Ez bizonyított tény.
Ügye én írtam, hogy nem féltem ez tényleg így volt, amit gondolsz és amitől félsz az hamarabb bekövetkezik.

Légy erős gondolj arra " ez a dolgom ezt kell tennem bár mi áron"
Hisz mi akartuk mi választottuk.

Fontos ne légy olyan muja kacsa mint én voltam igen is nyisd ki a szád a kórházba, ha szükséged van segítségre, bár remélem nektek jobb tapasztalataitok lesznek.

Szerintem a segítség kérés nagyon fontos dolog nem szabad szégyellni.
Akibe bízol igen is kérd ki a tanácsát, véleményét, főleg ha te is egyedül vagy.
Nincs szülői segítség, akkor legyen melletted egy "anya pótló".
Könnyebben leküzditek a nehézségeket.

Ez a pár mondat csak azért fogalmazódott meg bennem, hogy ezzel is tudjak segíteni.

Nyugodtan írjatok kérdezzetek, bár mit elmesélek leírok hazugság nélkül.
Csak úgy van értelme!

Első éjszaka

Elindultam egy pici babával haza.
A szomszédom volt olyan kedves kocsival értünk jött, ja egyébként ő és a felesége volt a tanunk az esküvőn.
Rájuk sokat támaszkodtam ha segítség kellett.
Mondanom sem kell ekkor még anyukámmal együtt laktunk egy lakásba, tehát egyedül nem voltunk sose.
Viszont fontos tényező, hogy anyu olyan volt mint ha ott se lett volna. Miért mert évekkel ezelőtt kapott egy agy ér elzáródást kb olyan mint az agyvérzés, tehát jelen volt de még se.
Én ezzel már megtanultam együtt élni.
Apácska az nap 24 órás szolgálatban volt.
Tehát ha úgy vesszük egyedül voltam a 4 napos babámmal.
Biztosítékként a szomszéd Irénkével megbeszéltem, hogy ha éjjel elbizonytalanodok, akkor át jön segít.
Féltem és aggódtam mi van ha nem jól csinálok valamit, ha sír akkor éppen miért?
Így és ezekhez hasonló gondolatokkal aludtunk el este, persze mellemet aludt Csilla, hogy érezzem minden rezdülését, szuszogását.
Első éjjel félóránként fent voltam néztem minden rendben van e.
Ha jól emlékszem 2x kelt fel enni és aludt tovább.
Eljött a hajnal 4.30 Csilla sírt én kábultan majd össze estem és ekkor már nem volt lelki erőm áthívtam az Irénkét segítsen megnyugtatni persze főleg engem kellett a legjobban.
Igen képes voltam felkelteni hajnalba nem haragudott hisz tapasztalt anyuka volt, tudta hogy a jelenléte már megnyugtat és szükségem van rá.
Biztos  én is túlzásba estem, de akkor így kellet lennie.
Ma már ezen nevetek akkor meg kellet élni.