Telnek a napok Csilla napról napra fejlődik.
Túl vagyunk az orvosi vizsgálaton a körzetes orvos kijött ellenőrizte, mindent rendben talált.
Jött a drága védőnő is Emmi kedves volt segítőkész, mindent megmutatott és megnyugtatott jól csinálom, így tovább.
Csak hogy a fájdalmaim azok napról napra fokozódtak nem enyhültek erősebbek lettek: fájt a vágás a hasamon
fájt a derekam ahol az injekciót kaptam
fájt a cicim ahogy szopizott a kislányom
és fájt görcsölt a méhem ahogy húzódott össze a szopás következménye képen.
Azt hittem üvölteni tudnék a fájdalomtól.
Csilla pedig sírt és sírt állandóan éhes volt, de annyira, hogy alig bírtam a szájába adni a bimbómat.
Vergődött húzta a fejét jobbra balra kész kínlódás volt.
A férjem azt mondta találjunk ki valami megoldást nem bírja elnézni a szenvedésem a fájdalmam.
Szó sem lehet róla muszáj.
Ez a muszáj tartott két hétig, addig bírtam a fájdalmakat.
Beszereztem egy mellszívó gépet és szívtam a mellem éjjel és nappal.
Ezentúl Csilla cumisüvegből evett.
Óriási hiba volt a részemről: nem voltam elég kitartó sose bocsátom meg magamnak. Miért? Kb 2-3 hét elteltével elapadt a tejem.
Emmi a védőnő mondta, de én nem vettem figyelembe és pedig így lett.
A fájdalom nagyobb volt nálam legyőzött.
A mell leszívástól nem fájt a cicim és nem görcsölt a méhem, de elment a tejem.
Késő, visszacsinálni nem tudom.
Próbáltam, mert néha sikerül, rá kell tenni a babát a cicire és vissza jön a tej.
Csakhogy Csilla nem vette be a cicit.
Hetente 2x jártam anyatejért és mellé kapta a tápszert.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése