Terhességem elején voltam,és lassan de biztosan be kellett látnom,hogy a napi 15 óra állás,utazással munkaidővel nem fog menni.
Napról napra fájt a hasam,és a szervezetem ellenállt.
Egy alkalommal amikor az orvosommal konzultáltam,és meséltem neki hogy mennyit dolgozom,állok közölte hogy szó sem lehet róla holnaptól betegállomány,mert ha így folytatom akár a baba elvesztése is szóba jöhet.
Ettől kezdve a gyermekem apjára támaszkodtam,ő volt aki helyettem is dolgozott.
Be kell vallanom,nem voltam olyan erős és késztetésem volt rá,nem voltam rosszul,nem tudtam abbahagyni a cigit.
Igyekeztem kevesebbet szívni de teljesen lerakni nem sikerült.
Belül bíztam és hittem a jó Istenbe hogy ezért nem fog engem megbüntetni.
És egészséges gyermeket hozok a világra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése