Ahogy ígértem folytatom:

Öleltem puszilgattam az én kicsi pici babámat.
Telt az idő kezdett kimenni a hatása az érzéstelenítőnek ez volt kb 15 óra felé, szép lassan felültem, felálltam.
Mondtam a nővérkének én leakarok menni az udvarra, azt mondta csak fürdés után.
Jó gyors fürdőt vettem, persze azt nem mondta, hogy mossam le vizel a kötést hozzá se mertem érni, na már itt kezdődött a fájdalom: úgy szárazon letépte és tett újat, azt hittem besz......k.
De a kín a vágy nagyobb volt egy száll cigi után.
Du-tán 15,30 kor már lent pöfékeltem az udvaron.
Olyan jól esett talán mint soha, persze félelem nem volt, de stressz annál inkább, ezért kellett a nyugtató.
Utána  már minden oké volt.
Apa haza ment én meg maradtam Csilla babával kettecskén.
Bementem este 18-kor az újszülött osztályra, kértem a nővért segítsen cicire tenni a babám, be is jött 10 perc múlva 2 azaz 2 percre, na ezt így kell és rá tette a száját a cicimre utána kiment persze nem történt semmi én meg nem mertem megmozdítani sem a kis fejét.
Nem adtam fel már este 22 óra volt megint bementem a babaszobába és ismét kértem a nővért segítsen cicire tenni.
Most egy idősebb kedves néni volt, aki segített és sikerült anyatejet szívott végre a kicsikém.
Boldogság töltötte el  a szívem lelkem.
Pihenni tértünk már akkor felhívták a figyelmem a másnap reggelre így: holnap hosszú napja lesz. Ekkor még nem tudtam ez  mit jelent.