Vasárnap reggel 5 óra.
Azzal keltenek, hogy lázmérés, ha akartad hanem, indul a nap.
Gyorsan megkávéztam persze enyhe löttyöt, apa már úton volt felénk.
6 óra érkezik kislányom a szobámba.
Boldog vagyok hogy újra velem van, ekkor még mindig nem tudok semmit mi vár rám.
A hasam az majd szét szakad minden lépésnél minden mozdulatnál, de bírni kell.
Az nap már apuka be se jöhetett még a folyosóra sem. üvegen keresztül nézhette Csillát.
Ez már katasztrófa volt.
10 óráig velem volt a babám utána elvitték félóra vizsgálatra, akkor mentem ki apával beszélgetni egy kicsit.
10.30 Csilla jön vissza és az én feladatom őt ellátni.
Nincs is ezzel semmi gond csak hogy ott álltam egy újszülött mellett és fogalmam se volt hogyan és mit csináljak. éhes? szomjas?
Persze a legtöbb időt alvással töltötte.
A nővérek néha benéztek az ajtón aztán tovább haladtak. Dél felé bejött egyikük,
középen megállt és megmutatta úgy ám blokk mindegyikünknek gyors határozott mozdulattal, hogyan kell bepelenkázni egy újszülöttet.
Aki látta jó aki nem így járt.
Szinte mindannyian kezdők voltunk és elvoltunk keseredve és fáradva, de nem adtuk fel.
Az nap még talán kétszer kimentem apához a folyosóra, aki egész nap ott ült és várt rám.
Eljött az este a babák még mindig velünk voltak, már húztam vontam magam á mondom csak elviszik már este 22 óra van össze esek a fáradságtól.
ÉS NEM.
Képzeljétek el 23.00 kor jöttek a babákért, amikor már szinte ülve aludtunk.
Beestem az ágyba szó szerint és próbáltam aludni, úgy hogy végig hallani lehetett ahogy a babák fel fel sírnak éjszaka.
Reggel 5 óra kötelező ébresztő és nincs kegyelem nincs kec- mec  indul a nap.
Már hétfő reggel volt én ügye szombati napon hoztam világra a gyermekem.
Jött az orvosom megbeszéltem vele, hogy ha semmilyen probléma nem merül fel én másnap hazamegyek a babával.
Nem részleteztem miért csak azt hogy menni akarok.
Soha ilyen embertelen bánás módba nem volt részem mint itt a szülés után.
Ha kérdeztünk talán válaszoltak, semmibe nem segítettek tudjátok mit csináltak,: a babszóba mellett volt egy szobájuk egész nap ott ültek és cigiztek.
Mi hiába mondtuk, hogy fáradtak vagyunk csak egy kicsit hadd hozzuk be a babát és pihennénk, a válasz az volt nem lehet majd este 23-kor.
Volt olyan anyuka aki a 3. gyermekét hozta a világra és még is elsírta magát mert nem voltak empatikusak a nővérek.
Én csak annyit mondtam magamban csak egyszer jussak haza.
El is jött a reggel, az orvos kiszedte a varratot és én már ott se voltam, bezártam gyorsan az ajtót magam mögött.
INDULÁS HAZA!