Elindultam egy pici babával haza.
A szomszédom volt olyan kedves kocsival értünk jött, ja egyébként ő és a felesége volt a tanunk az esküvőn.
Rájuk sokat támaszkodtam ha segítség kellett.
Mondanom sem kell ekkor még anyukámmal együtt laktunk egy lakásba, tehát egyedül nem voltunk sose.
Viszont fontos tényező, hogy anyu olyan volt mint ha ott se lett volna. Miért mert évekkel ezelőtt kapott egy agy ér elzáródást kb olyan mint az agyvérzés, tehát jelen volt de még se.
Én ezzel már megtanultam együtt élni.
Apácska az nap 24 órás szolgálatban volt.
Tehát ha úgy vesszük egyedül voltam a 4 napos babámmal.
Biztosítékként a szomszéd Irénkével megbeszéltem, hogy ha éjjel elbizonytalanodok, akkor át jön segít.
Féltem és aggódtam mi van ha nem jól csinálok valamit, ha sír akkor éppen miért?
Így és ezekhez hasonló gondolatokkal aludtunk el este, persze mellemet aludt Csilla, hogy érezzem minden rezdülését, szuszogását.
Első éjjel félóránként fent voltam néztem minden rendben van e.
Ha jól emlékszem 2x kelt fel enni és aludt tovább.
Eljött a hajnal 4.30 Csilla sírt én kábultan majd össze estem és ekkor már nem volt lelki erőm áthívtam az Irénkét segítsen megnyugtatni persze főleg engem kellett a legjobban.
Igen képes voltam felkelteni hajnalba nem haragudott hisz tapasztalt anyuka volt, tudta hogy a jelenléte már megnyugtat és szükségem van rá.
Biztos én is túlzásba estem, de akkor így kellet lennie.
Ma már ezen nevetek akkor meg kellet élni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése