Lépésről lépésre

Az előző oldalakon bemutattam a cumis időszakot, most igyekszem elmesélni a fejlődési szakaszainkat:
Két hónapos korától emelgette a fejét amennyire tőle telt, látni akarta ami körülötte történik. Ilyenkor igyekeztem felvenni és megmutattam neki, éppen amire kíváncsi volt. Féltem nehogy megerőltesse magát.
Ahogy múltak a hónapok kiharcolta, ha más nem párnák között de ülhessen.
Hat hónaposan már ült magától.
Őszintén szólva mindig rettegtem, hogy leesik vagy lefordul az ágyról.
Nem történt meg soha, elmondhatom, hogy az én babám azon kevés gyermekek közé tartózik, akit nem ejtettek le és nem esett le sehonnan.



Az első fogacskák kb. nyolc hónapos korában jöttek Csillának. Én jobban vártam mint ő, azt hittem már ki se akarnak bújni.
Vettem gélt amivel kentem neki, hogy csillapítsa a fájást.
Elég könnyen vettük az akadályokat.


10 hónaposan felállt.
Persze ezt megelőzően mászott, de nagyon. Emlékszem az első mászó kísérletére: a szomszédom akit már többször emlegettem az Irénke, az ő anyukája ott volt vendégségbe, amikor Csilla, szó szerint elkezdett hátrafelé csúszni mászni, majd meg szakadtunk a nevetéstől, az én kicsikém nem előre ment hanem hátra, nagyon vicces volt.
Persze utána ment előre is, ügye minden kezdet nehéz.
Később
Vettem neki úgynevezett baby comp-ot.
Azzal száguldozott a lakásban. Imádta.
Itt jön azaz időszak, amikor mindent feljebb kell tenni, hogy ő ne érje el, ne húzza magára.
Szoba átalakítás.

14 hónapos korában elindult. Végre járunk!
Boldogság és újabb fogyókúra. Szaladtam szinte egész nap utána, nincs megállás.
Ügye ez tök jó buli elérek mindenhová és anya mindig jön utánam.

Amíg el nem kezdet járni a babám jó husis combjai voltak, de hamar eltűntek. :(
A km -ek levitték a párnácskákat. :(

Innen folytatom............

Képek Csilla és a cumi

A cumi a szülő és a gyerek életében

Mondtam, hogy majd visszatérek erre a fejezetre.
1 hónapos korában kezdtük a cumizást, a mai napig tart.
Éjjel azért is kellet felkelnem, mert kiesett a cumi a szájából és ügye ő nem tudta visszatenni.
Ha elmentünk bárhová legyen az egy rövid séta, vagy hosszabb utazás a legfontosabb mindig a cumi volt, ne hogy otthon maradjon.
Főleg ha éjszakára máshol aludtunk, kész pokol lett volna cumi nélkül.

Nap közben otthon ha én mondjuk 2 percre nem figyeltem oda úgy elrakta a kicsikém a cumit, hogy órákon keresztül kerestem az egész lakást felforgattam a cumiért még a mosógépe is belenéztem.
Komolyan rém álom a cumi keresés.
Arról ne is beszéljünk, hogy havonta vettünk 2-öt egy mindig tartalék volt.
Amikor már voltak fogai rendszeresen összerágta, jöhetett a következő.
Próbáltuk rá csíptetni a ruhájára, levette a nyakába akasztani kivette.
Sokkal érdekesebb volt keresni.
Már jött a bölcs-is időszak, nagy segítségemre volt, hogy a gondozó nők is azon voltak, hogy lassan leszoktatni.
Így már lassan leszokóban voltunk legalábbis én akkor azt hittem.
Reggel indulásnál és délután mikor mentünk haza felé mindig cumi vizitet kellet tartani.
Viszont már csak alváshoz használtuk.
Pár hónap és Csilla már nem kérte a cumit.
Boldog voltam madarat lehetett velem fogatni.
Mondhatni eltelt fél év cumi nélkül.

Csak hogy jött a fordulat.
A bölcsis időszaknak vége lett elbúcsúztunk.
Szinte egy időben elköltöztünk egy másik lakásba.
Jött az óvoda új környezet, új emberek.
Sok volt ez egyszerre a kislányomnak és tudjátok mit kért?! na mit CUMIT
Igen megint kérte és láttam rajta, hogy megnyugszik tőle.
Elővettem a maradék szétrágott kedvenc cumikat.
Miért nem vettem újat? sose lenne vége még hat éves korába is cumizna.
Az oviba  csak alváshoz napközbe nem.
Ha hazaértünk az első mozdulat az volt a szájába vegye a cumit.
Hagytam 2 hónapot türelmi időt megnyugodjon beilleszkedjen.
Úgy láttam lassan kialakul a biztonságérzet.
Üzletet kötöttünk csak az esti alváshoz veheti elő, mert ha nem "elviszi a pók néni a kisbabájának és nem hozza vissza többé."

Így ma már ott tartunk, hogy éjszakára használjuk csak.
Íme illusztrálom, amit leírtam a következő blog erről fog szólni.

Eltelt 1 hónap

Édes kicsi Csilla nő.
Én pedig fogyok, de ami a legfontosabb a fájdalmaim mára már enyhültek, szinte elmarasztalhatóak.
Egy 10-est biztos lement rólam.

Az állandó éjszakázás, nem evés ez viszi ám le a kilókat.
Megint elkövettem egy hibát a sok közül.
Kb ebbe az időszakba beadtam kislányom szájába a cumit.
CUMI A MAI NAPIG MEGKESERÍTI AZ ÉLETEM. erre mindig visszafogok térni.
Szóval azt hittem milyen jó fej vagyok és cumizunk.
Éjszakánként ha nem volt éhes vagy pisis, akkor éppen a cumi esett ki a szájából  és nekem fel kellet kelni és vissza adni a szájába.
Jó mulatság!
Hiába volt a kiságy az én ágyam mellet, attól még felébredtem újra és újra.
Volt olyan éjszaka, hogy 6-8 x is.
Komolyan ha nem muszáj ne adjatok a gyereknek cumit.

A másik komoly hiba amit elkövettem legalább is a "nagyok" szerint én nem hagytam sírni, ha felkelt mint a katonaságnál honvéd vigyázz és én ugrottam és vittem a hamit vagy éppen mire volt szükség.
Erről megoszlanak a vélemények van aki szerint hagyni kell sírni és idővel abba marad a sírás én nem voltam rá képes, ez két év nem alvásomba került,(később visszatérek rá).
Ebbe nem tudok jó tanácsot adni. Tény.

Telnek a napok

Telnek a napok Csilla napról napra fejlődik.
Túl vagyunk az orvosi vizsgálaton a körzetes orvos kijött ellenőrizte, mindent rendben talált.
Jött a drága védőnő is Emmi kedves volt segítőkész, mindent megmutatott és megnyugtatott jól csinálom, így tovább.
Csak hogy a fájdalmaim azok napról napra fokozódtak nem enyhültek erősebbek lettek: fájt a vágás a hasamon
          fájt a derekam ahol az injekciót kaptam
          fájt a cicim ahogy szopizott a kislányom
és fájt görcsölt a méhem ahogy húzódott össze a szopás következménye képen.
Azt hittem üvölteni tudnék a fájdalomtól.
Csilla pedig sírt és sírt állandóan éhes volt, de annyira, hogy alig bírtam a szájába adni a bimbómat.
Vergődött húzta a fejét jobbra balra kész kínlódás volt.
A férjem azt mondta találjunk ki valami megoldást nem bírja elnézni a szenvedésem a fájdalmam.
Szó sem lehet róla muszáj.
Ez a muszáj tartott két hétig, addig bírtam a fájdalmakat.
Beszereztem egy mellszívó gépet és szívtam a mellem éjjel és nappal.
Ezentúl Csilla cumisüvegből evett.
Óriási hiba volt a részemről: nem voltam elég kitartó sose bocsátom meg magamnak. Miért? Kb 2-3 hét elteltével elapadt a tejem.
Emmi a védőnő mondta, de én nem vettem figyelembe és pedig így lett.
A fájdalom nagyobb volt nálam legyőzött.
A mell leszívástól nem fájt a cicim és nem görcsölt a méhem, de elment a tejem.
Késő, visszacsinálni nem tudom.
Próbáltam, mert néha sikerül, rá kell tenni a babát a cicire és vissza jön a tej.
Csakhogy Csilla nem vette be a cicit.

Hetente 2x jártam anyatejért és mellé kapta a tápszert.

Hozzá szólok az eddigiekhez

Szóval ha még nem vagytok túl a szülésen és aggódtok féltek, megértem de minden agyban dől el. Ez bizonyított tény.
Ügye én írtam, hogy nem féltem ez tényleg így volt, amit gondolsz és amitől félsz az hamarabb bekövetkezik.

Légy erős gondolj arra " ez a dolgom ezt kell tennem bár mi áron"
Hisz mi akartuk mi választottuk.

Fontos ne légy olyan muja kacsa mint én voltam igen is nyisd ki a szád a kórházba, ha szükséged van segítségre, bár remélem nektek jobb tapasztalataitok lesznek.

Szerintem a segítség kérés nagyon fontos dolog nem szabad szégyellni.
Akibe bízol igen is kérd ki a tanácsát, véleményét, főleg ha te is egyedül vagy.
Nincs szülői segítség, akkor legyen melletted egy "anya pótló".
Könnyebben leküzditek a nehézségeket.

Ez a pár mondat csak azért fogalmazódott meg bennem, hogy ezzel is tudjak segíteni.

Nyugodtan írjatok kérdezzetek, bár mit elmesélek leírok hazugság nélkül.
Csak úgy van értelme!

Első éjszaka

Elindultam egy pici babával haza.
A szomszédom volt olyan kedves kocsival értünk jött, ja egyébként ő és a felesége volt a tanunk az esküvőn.
Rájuk sokat támaszkodtam ha segítség kellett.
Mondanom sem kell ekkor még anyukámmal együtt laktunk egy lakásba, tehát egyedül nem voltunk sose.
Viszont fontos tényező, hogy anyu olyan volt mint ha ott se lett volna. Miért mert évekkel ezelőtt kapott egy agy ér elzáródást kb olyan mint az agyvérzés, tehát jelen volt de még se.
Én ezzel már megtanultam együtt élni.
Apácska az nap 24 órás szolgálatban volt.
Tehát ha úgy vesszük egyedül voltam a 4 napos babámmal.
Biztosítékként a szomszéd Irénkével megbeszéltem, hogy ha éjjel elbizonytalanodok, akkor át jön segít.
Féltem és aggódtam mi van ha nem jól csinálok valamit, ha sír akkor éppen miért?
Így és ezekhez hasonló gondolatokkal aludtunk el este, persze mellemet aludt Csilla, hogy érezzem minden rezdülését, szuszogását.
Első éjjel félóránként fent voltam néztem minden rendben van e.
Ha jól emlékszem 2x kelt fel enni és aludt tovább.
Eljött a hajnal 4.30 Csilla sírt én kábultan majd össze estem és ekkor már nem volt lelki erőm áthívtam az Irénkét segítsen megnyugtatni persze főleg engem kellett a legjobban.
Igen képes voltam felkelteni hajnalba nem haragudott hisz tapasztalt anyuka volt, tudta hogy a jelenléte már megnyugtat és szükségem van rá.
Biztos  én is túlzásba estem, de akkor így kellet lennie.
Ma már ezen nevetek akkor meg kellet élni.

Vasárnap reggel 5 óra.
Azzal keltenek, hogy lázmérés, ha akartad hanem, indul a nap.
Gyorsan megkávéztam persze enyhe löttyöt, apa már úton volt felénk.
6 óra érkezik kislányom a szobámba.
Boldog vagyok hogy újra velem van, ekkor még mindig nem tudok semmit mi vár rám.
A hasam az majd szét szakad minden lépésnél minden mozdulatnál, de bírni kell.
Az nap már apuka be se jöhetett még a folyosóra sem. üvegen keresztül nézhette Csillát.
Ez már katasztrófa volt.
10 óráig velem volt a babám utána elvitték félóra vizsgálatra, akkor mentem ki apával beszélgetni egy kicsit.
10.30 Csilla jön vissza és az én feladatom őt ellátni.
Nincs is ezzel semmi gond csak hogy ott álltam egy újszülött mellett és fogalmam se volt hogyan és mit csináljak. éhes? szomjas?
Persze a legtöbb időt alvással töltötte.
A nővérek néha benéztek az ajtón aztán tovább haladtak. Dél felé bejött egyikük,
középen megállt és megmutatta úgy ám blokk mindegyikünknek gyors határozott mozdulattal, hogyan kell bepelenkázni egy újszülöttet.
Aki látta jó aki nem így járt.
Szinte mindannyian kezdők voltunk és elvoltunk keseredve és fáradva, de nem adtuk fel.
Az nap még talán kétszer kimentem apához a folyosóra, aki egész nap ott ült és várt rám.
Eljött az este a babák még mindig velünk voltak, már húztam vontam magam á mondom csak elviszik már este 22 óra van össze esek a fáradságtól.
ÉS NEM.
Képzeljétek el 23.00 kor jöttek a babákért, amikor már szinte ülve aludtunk.
Beestem az ágyba szó szerint és próbáltam aludni, úgy hogy végig hallani lehetett ahogy a babák fel fel sírnak éjszaka.
Reggel 5 óra kötelező ébresztő és nincs kegyelem nincs kec- mec  indul a nap.
Már hétfő reggel volt én ügye szombati napon hoztam világra a gyermekem.
Jött az orvosom megbeszéltem vele, hogy ha semmilyen probléma nem merül fel én másnap hazamegyek a babával.
Nem részleteztem miért csak azt hogy menni akarok.
Soha ilyen embertelen bánás módba nem volt részem mint itt a szülés után.
Ha kérdeztünk talán válaszoltak, semmibe nem segítettek tudjátok mit csináltak,: a babszóba mellett volt egy szobájuk egész nap ott ültek és cigiztek.
Mi hiába mondtuk, hogy fáradtak vagyunk csak egy kicsit hadd hozzuk be a babát és pihennénk, a válasz az volt nem lehet majd este 23-kor.
Volt olyan anyuka aki a 3. gyermekét hozta a világra és még is elsírta magát mert nem voltak empatikusak a nővérek.
Én csak annyit mondtam magamban csak egyszer jussak haza.
El is jött a reggel, az orvos kiszedte a varratot és én már ott se voltam, bezártam gyorsan az ajtót magam mögött.
INDULÁS HAZA!

Ahogy ígértem folytatom:

Öleltem puszilgattam az én kicsi pici babámat.
Telt az idő kezdett kimenni a hatása az érzéstelenítőnek ez volt kb 15 óra felé, szép lassan felültem, felálltam.
Mondtam a nővérkének én leakarok menni az udvarra, azt mondta csak fürdés után.
Jó gyors fürdőt vettem, persze azt nem mondta, hogy mossam le vizel a kötést hozzá se mertem érni, na már itt kezdődött a fájdalom: úgy szárazon letépte és tett újat, azt hittem besz......k.
De a kín a vágy nagyobb volt egy száll cigi után.
Du-tán 15,30 kor már lent pöfékeltem az udvaron.
Olyan jól esett talán mint soha, persze félelem nem volt, de stressz annál inkább, ezért kellett a nyugtató.
Utána  már minden oké volt.
Apa haza ment én meg maradtam Csilla babával kettecskén.
Bementem este 18-kor az újszülött osztályra, kértem a nővért segítsen cicire tenni a babám, be is jött 10 perc múlva 2 azaz 2 percre, na ezt így kell és rá tette a száját a cicimre utána kiment persze nem történt semmi én meg nem mertem megmozdítani sem a kis fejét.
Nem adtam fel már este 22 óra volt megint bementem a babaszobába és ismét kértem a nővért segítsen cicire tenni.
Most egy idősebb kedves néni volt, aki segített és sikerült anyatejet szívott végre a kicsikém.
Boldogság töltötte el  a szívem lelkem.
Pihenni tértünk már akkor felhívták a figyelmem a másnap reggelre így: holnap hosszú napja lesz. Ekkor még nem tudtam ez  mit jelent.

Eljött a nagy nap

2010-04-24

Ha hiszitek ha nem egy csöppnyi félelem nélkül elindultam a szülőszobára.

Férjem kíséretében.Az orvosom már ott várt,azt gondoltam magamban jöjjön aminek jönnie kell,ez a dolgom életet kell adnom gyermekemnek.

Kiválasztottam a szülőszobát elhelyezkedtem és vártunk...

Rám kötötték a gépet ami ellenőrizte a kislányom szívverését.
Mindaddig nem volt baj amíg nem jött a nővérke és vérvételt készített.
Na ott majdnem elájultam.Fehéredtem sápadtam,hiába nem bírom a vérvételt.

Lassan d.e 10:00 van most vizsgál az orvos kézzel,hogy ezzel is elősegítse a szülést.
A reakció semmi.

Itt már kezdtünk gondolkozni mi lesz ebből.a gyermek szíve a műszerek alapján nem volt megfelelő kaptam a katétert,és 10:30-kor elindultam mosolyogva a császár szobába.

Epidurálást alkalmazott az orvos.

10:52 kislányom rámmosolygott.

48cm 3,15kg Csillababa 

A befejező művelet tovább tartott mint maga a világrahozatal.

Délbe leérkeztem a kórterembe nemsokkal később hozták őt is.

Életem legszebb napja volt.

Egy csöpp fájdalom nélkül világra hoztam Csillát.

Na de utánna....

Itt fogom folytatni, most megyek kislányomért az oviba holnap reggel írom tovább.

Immár Kocsis Gyuláné

2010 márciusát írtuk.

Már akkora a hasam hogy nem tudok egyedül cipőt húzni,ha a férjem nincs otthon vagy valaki nem segít.Hideg van és várjuk a tavaszt és a kislányom érkezését.

Lassan telnek a napok mire eljutunk a 9. hónap vagyis a kiírásig.
Április 16-ra voltam kiírva de egy kicsit késett a kislányom eljövetele.Az orvosom mindig azzal nyugtatott a napi vizsgálatokon: jól érzi magát nem akar kijönni!ettől sokkal nyugodtabb voltam.
23-n bementünk a Dél pesti kórházba megcsináltuk a rutin vizsgálatokat és vártunk.

Ez volt reggel,este még mindig semmi nem történt.
Orvosommal megbeszéltem hogy másnap reggel 8:00-kor találkozunk a szülőszobán.

Így kell gyorsan férjhez menni

Gondolhatjátok!levegőt nem kaptunk,na ezt hogy oldjuk meg egy hónapon belül.
Rettegtem attól hogy nehogy idő előtt jöjjön a baba.Szerencsénkre készségesek voltak a hivatalba így kaptunk egy rövid időn belüli időpontot .
De se jegygyűrűnk se tanunk, semmink sem volt.


Volt egy hetünk hogy megszervezzük.Szerencse a szerencsétlenségbe hogy előtte pont vettünk egymásnak gyűrűt igaz hogy ezüst volt de legalább volt.

Ez lett a jegyűrünk választottunk kölyökpezsit, a szomszéd házaspár lett a tanunk,én felvettem egy fehér alkalmi felsőt a párom is kitett magáért még a hajam is besütötte,és elindultunk kimondani a boldogító igent.

A lényeg hogy időben megoldottuk.

Terhességem időszaka

Mint már említettem,dohányoztam terhesség alatt.
Nekem nem volt hányingerem,nem hánytam,nem szédültem.
Egyetlen egyszer a terhességem elején kívántam meg az erős paprikát amit soha sem előtte sem utána nem bírtam megenni.
Ennyi volt 9 hónap alatt a "kívánás"
Na de a kilók azok szépen jöttek felfele.egész nap ettem és aludtam.
62 kg-al kezdtem a terhességet 91-el befejeztem.


Terhességem utolsó hónapjában úgy néztem ki mint egy víziló.
Ne nevessetek szó szerint teljesen be voltam már vizesedve.

Jaj a lényeget majdnem kihagytam...

A párom előtt házasságban éltem,és a válásom után nem telt el 365 nap.

Így jött a stressz és ezt hogy fogjuk megoldani című fejezet.

2010 februárját írtuk a pocim egyre nagyobb volt ,élettársi kapcsolatban éltünk amikor a párommal egyik reggel elindultunk a polgármesteri hivatalba hogy apasági nyilatkozatot tegyen.

Közölték hogy mi el vagyunk tévedve mert ha nem vesz feleségül záros időn belül az előző férjem nevére kerül a gyerek,

még akkor is ha ő nyilatkozza hogy nem ő a gyermek apja,ez a legújabb törvény. 

És hogyan tovább

Terhességem elején voltam,és lassan de biztosan be kellett látnom,hogy a napi 15 óra állás,utazással munkaidővel nem fog menni.
Napról napra fájt a hasam,és a szervezetem ellenállt.
Egy alkalommal amikor az orvosommal konzultáltam,és meséltem neki hogy mennyit dolgozom,állok közölte hogy szó sem lehet róla holnaptól betegállomány,mert ha így folytatom akár a baba elvesztése is szóba jöhet.

Ettől kezdve a gyermekem apjára támaszkodtam,ő volt aki helyettem is dolgozott.

Be kell vallanom,nem voltam olyan erős és késztetésem volt rá,nem voltam rosszul,nem tudtam abbahagyni a cigit.

Igyekeztem kevesebbet szívni de teljesen lerakni nem sikerült.

Belül bíztam és hittem a jó Istenbe hogy ezért nem fog engem megbüntetni.

És egészséges gyermeket hozok a világra.

A kezdet

Ott kezdeném a történetet,2009 nyarán a szakmámban dolgoztam(vendéglátó ipar) amikor felfele ívelt a karrierem.

Egész nyáron azért dolgoztam,és próbáltam bizonyítani hogy megfelelek az elvárásoknak,mert szeptemberre üzletvezetői kinevezés volt tervben.

Csakhogy a sors fordulatot hozott,az egész nyári munkám pillanatok alatt elillant,amikor 2009 augusztusában megtudtam hogy babát várok.

Már ettől a perctől kezdve áldozatot hoztam a gyermekemért.természetesen egy percig meg se fordult a fejembe hogy ne hozzam világra,megköszöntem a lehetőséget a főnökömnek és elkezdtem élni a kismamák életét.

Előszó

Sziasztok.

Mónika vagyok,35 éves egy édes kicsi lány anyukája.

Amit meg szeretnék veletek osztani az az elmúlt 5 év tanulságai.Hogy miért?
Csak azért,mert biztosan lesz az olvasóim között olyan aki ugyanebben a cipőben jár.Nagyon nagy bátorság kell manapság bevállalni egy gyermeket én megtettem.

Nem volt egyszerű eddig sem az életem de attól a naptól fogva még keményebb lett.

Remélem ezzel a bloggal sok embernek tudok majd segíteni,átjutni nehézségeken rossz napokon,stb.

Feltöltök magamról egy képet hogy tudjatok archoz kötni a blogot.

Ő a kislányom immár 4 éves lesz áprilisban.